Lesajnált vásárlók

 Történt a minap, hogy egy barátnőmmel alkalmi ruhát kerestünk a városunk egy szem plázájában. Teljesen szokványos dolog, szerintem a nők ha csak tehetik, nem mennek egyedül vásárolni, egyrészt a visszajelzés miatt, másrészt ez akár egy kellemes, beszélgetős program is lehet, ha régen találkoztunk, nézelődés közben mindenféléről beszélgethetünk. Nekem van még egy indokom arra, hogy miért nem mennék egyedül soha, és ez az indok most még inkább megerősödött bennem. Mindjárt megértitek.

Ilyen kép él bennünk a "soppingolás"fogalomhoz társítva

 Nem vagyok feltűnő lány. Sem pozitív, sem negatív előjellel, remélem. Nem hordok xs méretű ruhákat, de nem is járok lepedőben. Nem nőttek tenyérnyi méretű hupizöld puklik a testemre.Nem járok rongyos cuccokban, imádok fürdeni, parfüm nélkül ki nem teszem a lában itthonról. Tudok mosolyogni, nem hiányoznak a fogaim. Ha megszólalok, nem szitkozódom, tudok köszönni, és általában ha bemegyek valahova, önkéntelenül is mosolygok. A csajszi akivel voltam, szintén teljesen normális megjelenésű, nálam sokkal csinosabb, kedves, közvetlen teremtés. Nem is magyarázom tovább, a lényeg az, hogy alapból, magamtól nem jutna eszembe, hogy esetleg a társadalom perifériájához tartozó, megvetendő, lesajnálandó valakik lennénk. De vannak olyanok, akik szerint ezt a véleményemet felül kellene vizsgálnom; a viselkedésük legalábbis erről árulkodik.

Ezt kellene belénk sulykolni 

 Veletek történt már olyan, hogy bementetek egy divatáru-üzletbe, és az ott lévő eladók eléggé negatívan álltak hozzátok? Mert velem már párszor igen. Tudom, ez önérzet kérdése is; van aki foglalkozik azzal, hogy milyen pillantások villannak a pult mögül, van aki figyelembe sem veszi. Én erre is figyelek, és ez sem esik jól, de még az a kategória, amit el tudok intézni azzal, hogy hát Istenem, nem tetszhetek mindenkinek, lehet valaki rosszra emlékeztetem, satöbbi. Amikor azt látom, hogy az eladólány kiskutyaként követ a polcok között, akkor (ne nevessetek) én elmélázok, hogy vajon milyen ruhadarabom, táskám lehet olyan, ami miatt rablási szándékot feltételez rólam. Ilyen helyre ezért nem mennék soha pl.melegítőben. Rendezett frizura, tiszta cipő az alap, és ha tehetem, nem megyek xxl baggel vásárolni soha, és mindig teljesen lezárom-becipzározom, mielőtt valahova bemegyek...tudom, butaság, de én így próbálom elkerülni a "megfigyelőket". Aztán van a harmadik kategória, amiről eddig csak hallottam, az igazi, mély és kiirthatatlan gyökeret vert TUSKÓSÁG, ebből kaptunk mi is ízelítőt az ominózus napon.

 Mint már említettem, fiatalos, de alkalmibb ruhát kerestünk a barátnőm számára, így minden ilyet áruló üzletbe betértünk. Gondoltuk, megnézünk minden lehetséges alternatívát, és a végén döntünk majd. Megvolt a keret is, nem háromezerért akartunk ruhát venni, de nem is ötvenezerért. Betértünk hát későbbi "megaláztatásunk" helyszínére is, emlékszem, még mondtam is, hogy nekem nincs valami jó tapasztalatom a helyről. Azért valljuk be, nem a divatipar csúcsa képviselteti magát a plázákban, de ebben a boltban mindig úgy viselkednek az ott lévők, mintha minimum valami exkluzív luxusmárka üzletében lenne az ember lánya. Azért csak nézzünk be, hátha itt van az álomdarab valahol. 

 Kezdésképp illendően köszöntünk, és amikor erre nem érkezett viszontválasz, már sejtettem, hogy nem lesz zökkenőmentes a dolog. De hát csak kibírjuk valahogy; odaálltunk a vállfák mellé, és keresgélni kezdtünk. A bolt teljesen üres volt, rajtunk kívül a két "vérbeli" eladólány fogyasztotta csak a helyiség oxigénkészletét. De ez nem volt jól így. Az egyik leányzó elindult felénk, ahogy lépkedett, rózsaszín nadrágja bevágta a vékonyka, agyonbarnult bőrt a csípője körül. 
 "Mit kerestek?" - hangzott el a kedvesnek nem szánt és nem hangzó kérdés. Mi, gyanútlan kisnyulak, belekezdtünk: "Egy alkalmibb ruhát keresünk, kékes-türkizes, esetleg szürke színben, lehet ujjatlan....."-ennyi volt, amit elmondhattunk, mert már jött is két rágócsattanás között a válasz: "hát nem hiszem hogy itt találtok ilyet!" - ezzel a lány a csípőjére tette a kezét, és gúnyos mosollyal ránézett a pult mögött álló munkatársára. Elmondanám, hogy ebben az üzletben szín szerint vannak szortírozva a ruhák, már ránézésre is legalább húsz, a mi paramétereinknek megfelelő cucc lógott a dizájnos fémcsöveken. Lányos zavarunkban csak annyit tudtunk kinyögni, hogy azért mégis nézelődnénk egy kicsit, amire a válasz egy "Felőlem" volt, némi lesajnálással fűszerezve. Mi egymásra sem nézve álltunk a polc előtt, már megszólalni sem nagyon mertünk, csak bámultuk az egyébként szebbnél szebb darabokat a vállfákon. Segítőkész "barátosnénk" visszatrappolt a pult mögé, és kolleganőjével mindketten visszamerülni látszottak a facebook rejtelmeibe, de arra azért még volt energiájuk, hogy egy-két harsány vihogást, meg pár nem túl trendi grimaszt megejtsenek irányunkba.

Szín szerint, sorban

 Nagyon kellemetlenül éreztük magunkat mindketten, de ha már így békén lettünk hagyva, végignéztük a kínálatot, és ki is választottunk egy csodás, aszimmetrikus ruhát, amin azonban az xs-es méretjelzés csillogott közömbösen, ezzel egy újabb konfrontációba hajszolva bennünket. Én voltam a bátrabb, megkérdeztem hát, hogy van-e ilyen ruha  NAGYOBB méretben. M-esre gondoltam, szerintem nem volt orbitális marhaság megkérdezni, általában sok m-es méretű ruhát tartanak egy divatáruboltban. 
 A reakció , amit kiváltottam, frenetikus volt: először is nagyon nevetséges lehetett, mert a két alkalmazott jót mulatott rajta. Aztán, mintha a fogát húznák, az egyik leány felállt a székről, és ennyit mondott: "Megnézhetem a raktárban, de csak akkor, ha biztos KI TUDJÁTOK FIZETNI, mert nem kutatok feleslegesen!"

 Nem fut Dior meg Gucci fényreklám a fejünkön, nem járunk kétszázezres táskákkal, nem úszunk a pénzben, de olyan idióták sem vagyunk, hogy pénz nélkül induljunk el vásárolni. Ez a mondat a méregetések, összenevetések és gúnyos hanglejtés által amúgy is megtépázott vásárlási kedvünk utolsó szikráját oltotta ki.

A kép csak illusztráció, de sokak szerint mindenkinek így kell kinéznie

 Mondanom sem kell, szó nélkül távoztunk. De egy ideig még egymáshoz sem tudtunk szólni, olyan rosszul esett mindkettőnknek ez a lehetetlen kaland. Aztán csak kitört rajtunk a felháborodás, és arra jutottunk, hogy hiába keressük magunkban a hibát, mert végső soron mi akármilyen benyomást is keltettünk, akkor sem lehetett volna így viselkedni velünk. Vásárlók vagyunk, mindegy, hogy talpig replay-ben, vagy tizenöt éves kötött pulcsiban megyünk be a boltba, kötelesek normálisan viselkedni velünk. Nem a külső, nem a trendiség, nem a bombaalak a mérce. Vásárlási szándékkal mentünk be, ők azért vannak ott, hogy amennyiben módjukban áll, segítséget, információt adjanak, kiszolgáljanak bennünket, sőt, pozitív élményeket okozva későbbi visszatérésre sarkalljanak. 

 Ezek a lányok mindezt elfelejtették, vagy nem is tudták soha. Nekik csak a szolárium, a szőke tincsek és a műköröm árnyalata számít, a ruhákon az x és az s betű, a kutyákon a strassznyakörv és barátból a béemvés. Ennyi. De a valódi kérdés az, hogy az üzlet tulajdonosának is ez számít? Neki nem fontos a bevétel, a visszatérő vásárló, a pozitív reklám? 

 Amíg ilyen mutatós, ámde "egyedi" értékrendű leánykák lesznek ezekben a boltokban, addig fentiekből sajnos mindig hiányt fog mutatni a könyvelés.

6 megjegyzés:

  1. Sajnálom, hogy ilyenen mentetek keresztül, nekem azért nem volt sosem ennyire durva. Az már alap, hogy követik az embert bármerre megy, nehogy lenyúljon valamit - ez sajnos ma már így megy... de ez... felháborító! Lehet nem is tud róla, hogy ilyen alkalmazottai vannak, leragadt annál, hogy "jól néz ki"...
    (lehet csak az én gépemen hozza így ki, vagy csak az én szemem nézi másként, de kicsit zavaró volt a betűtípus ilyen hosszú szövegnél :$)

    VálaszTörlés
  2. Bár tudnám melyik boltban voltatok és ki volt az a két förtelem, mert úgy beszólnék nekik, vagy legalább kellemetlen helyzetbe hoznám a segg fejüket az üzletvezető előtt...

    VálaszTörlés
  3. Aztamindenit . Most akkor rántsátok már le a leplet , milyen üzlet volt ez ? Túl szerények voltatok , minimum kultúráltan elkértem volna a panaszkönyvet , és kifejtettem volna nekik , hogy ők vannak értem vásárlóért és nem fordítva , szóval ha eladóként dolgoznak kétlem , hogy atomfizikusok , tehát ne is viselkedjenek úgy ..... úristen , ideges lettem ettől most nagyon , mert manapság akármilyen bunkó lehet eladó , meg olyan szerepet betöltő egyén , akinél igenis fontos a kedvesség és tisztelettudás . Máskor ne hagyjátok magatokat , finoman a tudtukra lehet hozni a véleményeteket . Ne is törődjetek az ilyen buta emberekkel .

    VálaszTörlés
  4. Én is elkértem volna a panaszkönyvet, de ha esetleg a boltnak van oldala akkor a kapcsolatnál lévő e-mail címre is lehet küldeni egy levelet. Én eladónak tanultam és komolyan mondom az én fejem ég az ilyen eladók miatt. Az egy dolog, hogy nem udvarias és segíteni se segít, de azért az felháborító amit nektek is mondott. A tulajdonos valószínűleg vagy ugyanilyen "eszes" ember vagy ritkán jár az üzlete felé.
    Nagyon ideges tudok lenni amikor hasonlót tapasztalok a boltokban, mert senkivel sem szabad így viselkedni. Hülyék, mert ha a főnök látja, hogy jó a bevétel akkor valószínűleg velük is elégedett lesz. Mi a mekiben jártunk úgy, hogy a Mcdrive-nál a csaj félreértette, hogy mit rendeltünk és mi szóltunk miatta (normális hangnemben). A lány hátrébb állt és elkezdett ránk pofát vágni meg dumálni is, illetve felvett egy rendelést ahol enyhén hangosan megjegyezte milyen "gyökér" az ilyen. Ez után panaszt tettünk, mert azt hiszem elfogadhatatlan egy olyan helyen ahol emberekkel foglalkoznak. Egyébként tök mindegy, hogy ti egy 500 Forintos pólót, vagy egy 20000 Forintos ruhát vesztek az eladónak kötelessége normálisan viselkedni. :)

    VálaszTörlés
  5. Ez elég gáz... :( Én egyetem mellett a H&M-ben dolgozom. Ha épp szar passzban vagyok, akkor is mosolyogni szoktam a vásárlókra és próbálok készséges lenni, sosem fordulna elő, hogy valakivel így merjek beszélni - én nem csak munka közben!
    Engem is nagyon érdekelne egyébként, hogy ez melyik bolt volt!

    VálaszTörlés
  6. Kedy, betűket javítottam, remélem így már jobban olvasható a dolog.:) Lányok, köszönöm mindenkinek a megerősítést, hogy nem bennem van a hiba...a barátom kinevetett, azt mondta nehogy már kisestélyit meg bundát kelljen húzni ha azt akarja az ember hogy normálisan bánjanak vele. Neki is volt javaslata a problémamegoldásra, de az inkább fizikai jellegű lett volna...:) Én nem szeretek vitázni, kerülöm a konfliktusokat, és alapból nem bővelkedem nagy egóban, de ez a szituáció most arra sarkall, hogy a jövőben legyek végre tudatosabb, és merjek szólni, ha valami nem tetszik, mert senki nem fogja megtenni helyettem, ezek a lányok pedig nem lesznek okosabbak vagy normálisabbak maguktól. A legvalószínűbbnek egyébként azt tartom, hogy amikor felveszi a tulaj az eladókat, csak azt nézi, hogy milyen a külseje, meg hát persze akkor a lány is kedvesebb, de később csak kibújik a szög a zsákból. Ha én tulaj lennék, tuti küldenék valakit akit ismerek, hogy csináljon próbavásárlást, és mondja el a tapasztalatait. Vagy csak simán menjen be és kérdezősködjön. Építő jellege lenne egy ilyen tesztnek, ebben biztos vagyok. Azt nem szeretném elárulni, hogy melyik bolt volt ez, több márkát is tartanak, és nem nemzetköziek, ennyit mondhatok. Még egyszer köszönöm, hogy megosztottátok a véleményeteket, nagyon sokat jelent nekem!Puszi Nektek!:)

    VálaszTörlés