Ki dönti el, hogy mit viselsz?

 Erre a bejegyzésre hetek óta készülök, formálgatom magamban a mondatokat,  visszaidézem a saját tapasztalataimat, és rendezem azokat a sztorikat a fejemben, amiket Tőletek, sorstársaktól és a környezetemtől hallottam. Merthogy most arról szeretnék végre írni, amire több előző posztban is utaltam már, nevezetesen a "vidéken" élő fiatal lányok, nők megbélyegzéséről amiatt, amiért merik vállalni a stílusukat, egyéniségüket, és olyan öltözéket vesznek fel, ami nem illik bele a többség által elfogadott vagy éppen "menőnek" titulált külső fogalmába.

Megtetszik-megveszed-aztán pedig nem hordod, mert másoknak nem tetszik..?

  Arról már esett szó, hogy egészen más szempontok alapján öltözködnek azok, akik egy vidéki városban vagy faluban élnek, mint akik Budapesten, ez természetszerű is valamilyen szinten, egyrészt pénzügyi okokból adódóan, másrészt egyszerűen nem érhető el annyi vásárlási opció itt, mint a fővárosban. Most nem is erről szeretnék beszélni. Hanem a cikizésről, a kinézésről, a beszólogatásról, ami elér mindenkit, aki vidéken kilóg a sorból.

 Egyszerű példa, kisváros, tizenéves lány. A városban az elfogadott külső az ő korosztálya tekintetében a következőképpen alakul: legging-csőtop-csőszárú farmer-sportcipő-szőrmekapucnis pufi kabát-kövekkel kirakott diszkós felső-zipes pulcsi. Mit ad az ég, ez a leányka szeretne elegánsan öltözni iskolába is, és felvesz egy régről örökölt málnapiros, A-vonalú szövetkabátot, és egy amúgy divatos, élére vasalt szárú, camel szövetnadrágot. Egy magazinból merítette az ötletet, gondolta, kipróbálja. Mert tetszik neki. Mert közel áll a szívéhez. És mit kap, ha bemegy ebbben a szettben az iskolába? "Na mivan, tanárnak öltöztél?"-"Hogy nézel ki, piroska?" -Ha keményedik a szituáció: " Neked nincs pénzed új kabátra?"....Nem, nem a gyerekek viselkedése itt a lényeg, bár kétségtelen, hogy jól nevelt gyerek nem bántja meg ilyenekkel a társát, de ha nem mondja ki, akkor is ezt gondolja. És mit tesz a mi hősnőnk ebben az esetben? Hát másnap ő is a sportcipő-farmer-pufikabát verziót választja, ha el szeretné kerülni a további kellemetlenségeket. Vagy ha kitartó, akkor továbbra is azt veszi fel, ami tetszik neki, de óhatatlanul sebeket ejt az önérzetén a dolog. Mert igen, nem kell azzal foglalkozni, hogy kinek mi a véleménye, de ha egyszer az arcunkba mondják nap mint nap....hát nincs olyan ember, aki ezt gond nélkül venné. Mindenféleképp rosszul jár. Na ez ciki.

Sablondivat

Másik szituáció: nevetséges, de egy kis faluban történt az eset, hogy az egyik barátnőm napszemüveget viselt. Napszemüveg- abszolút elfogadott dolog, külön divatipari ágazat, kollekciók vannak belőle mint a ruhákból, ki tenné azt szóvá ha valaki felvesz egyet- hát kéremszépen, a falusi emberek. És nem ám a nyolcvanötéves nénikék, hanem- esetünkben- egy harmincas kisgyerekes anyuka volt, aki utánaszólt a barátnőmnek, hogy mire játssza meg magát, minek hord napszemüveget(!)... Igen, van ilyen! Elképesztőnek és hihetetlennek gondolnánk, nem is mondom hogy általános dolog, de megtörtént! Ez milyen már? Hát elég ciki.

Egy megyeszékhelyen azért érezhetően sokkal jobb a helyzet, nyilván személytelenebb a közösség, és elérhetőbb a divat, mint egy kétezres falucskában, ahol egy butik sincs. De ha nem annak megfelelően öltözik valaki, ami az általános "norma" - például felvesz egy elegáns kalapot, egy újszerű szabásvonalú blúzt, vagy csak valami feltűnő, virágos, etnikus jellegű ruhát, hát akkor pillanatokon belül ő is "csodabogárrá", "bohóccá", "nagyzási mániássá" válik. Ciki úgy öltözni, ahogy nekünk tetszik. Ha magassarkú, platform talpú cipőt húzok, minden bizonnyal egy bárba igyekvő ribi vagyok. Ha csak egy nyamvadt mintás gumicsizmát veszek fel, mert szakad az eső, már megbámulnak és összesúgnak a hátam mögött: "Nézzed már a díszparasztot.." Nevetséges, és szomorú.

Nem kell Westwoodot ölteni ahhoz, hogy kinézzenek..

 Hogy hogy lehetne ezen javítani? Véleményem szerint ez erősen korosztályfüggő; mert minél idősebb egy ember, annál nehezebb lebontani az előítéleteit az öltözködéssel kapcsolatban. Másrészt viselkedés kérdése is, ugye, mert nem biztos hogy érdekel a véleménye, de ha kéretlenül is megszól, vagy furán néz rám, ahelyett, hogy elmenne mellettem, elkönyvelve magában, hogy "neki ez tetszik, kész", akkor azt észreveszem, megbánt, megsért vele egy bizonyos szinten. Elveszi a kedvem, ami ahhoz vezet, hogy előbb-utóbb magam is beolvadok az arctalan tömegbe, ha nem akarok több negatív kritikát - vagy állom a sarat, DE elkezdem azt gondolni magamról, hogy egy zöld űrlény vagyok, amiért nekem ez és ez tetszik, nem pedig a fodroskisblúz. Tudjátok mit? Szerintem az a legnagyobb CIKI, hogy ezt kell éreznie annak, aki kedve szerint próbál öltözni...!

...már ezért a babakék cipellőért is bőven kapnánk a rosszalló pillantásokat.

 A divat iránti érdeklődés mindenkinél az egyéni háttértől függ: mit lát otthon, milyenek az anyagi körülményei, van-e valaki a környezetében, aki esetleg példaként szolgál számára - de úgy gondolom, nem kell gazdagnak lenni ahhoz, hogy az ember ízlésesen öltözködjön. Sőt. A pénz sok esetben inkább ront a helyzeten, kritikán aluli stílustalanságokat láttam már milliomoscsemetéken- feleségeken. Nem ez a legfontosabb. Megtanítani sem lehet azt, hogy mi divatos, ízléses és mi nem az, de én örülnék a legjobban, hogyha a fiatal tinilányoknak nem csak az lenne a szempont, amit a társaikon meg a reklámokban látnak, hanem egyfajta oktatási modulként divattörténetet, stílusokat, ruházati alapfogalmakat ismerhetnének meg - akkor talán sokkal liberálisabban és nyitottabban állnának hozzá a divathoz a későbbiekben. Nem a B-kategóriás fizetős modelltanfolyamokra gondolok, ahol szegény kislányokat arra tanítják hogy hogyan fessék magukat huszonötévesre, meg hogy melyik diszkóruha-gyártó cég a legdivatosabb, hanem rendes, iskolai keretek között zajló programra,  kevésbé tankönyvek segítségével, inkább amolyan kötetlen, interaktív formában. Szerintem csodás lenne.

Mert a stílus igenis örök..

No de térjünk vissza a realitásokhoz: jelenleg a nők nagy többsége nem csak itt, hanem bárhol Magyarországon  valamilyen szinten normakövető. Van, akiben feltámad az igény az egyedi öltözködésre, de van, akikben nem, nekik jó így, és ez így kerek. Senki nem gondolja azt, hogy csupa kifutóról szabadult kreációt kellene lássunk, bármerre járunk. De az, hogy fiatal nők ne öltözködjenek úgy, ahogyan szeretnének, mert annak következménye van, ugyanennyire képtelen kérés, és mégis, sok alkalommal ebben a szituációban találjuk magunkat. Nyissuk ki végre a szemünket, legyünk elfogadóbbak, újítóbbak, nőjünk fel a divat demokráciájához! Hiszen az öltözködésünk az önkifejezésünk elsődleges módja, egyben a legszínesebb, legváltozatosabb dolog egy nő életében! Nem tehetjük meg magunkkal, hogy korlátok közé szorítjuk.


 Fantasztikus törekvés a Glamour Divattüntetés, melyet most szombaton rendeznek meg Budapesten, az Aréna Plázában. Ha megtehetném, én is ott lennék ezen a flash mob-akción, hiszen pont azért tüntetnek, hogy az emberek bátrabban öltözködjenek, és elfogadóbbak legyenek a divattal kapcsolatban. Aki tud, feltétlenül menjen el rá! Én személy szerint nagyon kiöltözöm majd aznap, és széles mosollyal fogom fogadni a csodál(koz)ó pillantásokat....már alig várom!:))))


Nektek mi a véleményetek erről a témáról, hogyan lehetne javítani a helyzeten? Írjátok meg azt is, ha Benneteket is megszóltak már amiért egyedi dolgokat viseltetek!




Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot ITT! Köszönöm!:)

4 megjegyzés:

  1. A Szívemből szóltál. Pécsre jártam egyetemre, és ott a sok diák, cseresiák miatt nagyon felszabadultan lehetett öltözni. És az ember jól érezte magát a börében.
    De most nyáron diplomázás után haza kellett költöznöm Székesfehérvár mellé egy kisfaluba. Rettenetes szenvedés, Fehérváron ledisznóztak az utcán, mert 35 fokban a szoknyám nem ért a térdemig. És ha nincs beszólás is érzem a tekinteteket egy egy feltűnöbb szín, vagy ékszer hordásánál.

    Ez is hozzásegített a döntéshez (meg sok más), hogy elköltözzek innen messzire.

    VálaszTörlés
  2. Hihetetlen, mikre képesek az emberek...:(Sajnos sok olyan ismerősöm van nekem is, aki szerint az a legeslegjobb dolog a nagyvárosokban, hogy nem szólják meg őket, mert nem ismer senki senkit -holott nem extrém gothosok, csak divatosak -igen, ez nézőpont lett, ami nagyon szomorú.
    Sokan járunk ebben a cipőben, ha ez pici vígaszt ad Neked. Hátha történik valami, ezért kell tüntetésre menni, hozzászólni, blogolni, beszélgetni róla. Köszönöm, hogy írtál, és ne foglalkozz a hozzá nem értő kritikusokkal!:))

    VálaszTörlés
  3. Most találtam rá erre a blogra (köszönöm, glamouronline!!), és annyira megfogott! Kb teljesen én - nem követem a csőnaci-tornacipő divatot, hanem igenis felveszek egy csinos blúzt esetleg derékszoknyát, blézert egy édes kitűzővel...

    VálaszTörlés
  4. nekem is nagyon ismerős a történt. Egy kissebb városban éltem, de akkor még nem nagyon érdekelt, hogy, hogy nézek ki. Akkor kezdtem komolyabban foglalkozni a divattal és egyáltalán a saját külsőmmel, mikor egy kis faluba költöztünk. Egy teljesen natúr UGG és egy szürke kalap elég volt ahhoz, hogy cikizzenek a kinézetem miatt, de már nem érdekel! Inkább vagyok önmagam. Egyébként én is ezért szeretek külföldre menni. Ott mindenki más és úgy öltözik, ahogy akar, ami számomra nagyon inspiráló. Jó lenne, ha itthon sem kéne lehajtott fejjel járniuk az utcán azoknak, akik igazán egyéniek!

    VálaszTörlés